Tömören, de nem röviden... :)

Tegnap este valami megkoronázta a napunkat, és ez a valami hatalmas jelentőségű dolog, amire már nagyon régóta vártunk... Nem mertünk örülni sem, pedig tegnap már százötvenszer átrágtuk a dolgot, és mindig csak arra jutottunk, hogy bizony örülhetnénk, de mégis bennünk volt a félsz, hogy mi van, ha előre iszunk a medve bőrére... Majd ma minden kiderül, és pontosan tudni fogjuk, hogy ünnepelhetünk, vagy várjunk ezzel még egy picit... :)
Mert ha most még nem is ünnepelhetünk, abban akkor is biztos vagyok, hogy már nem kell sokat várni a pezsgő durranásáig... :)

Nem szeretnék erről a dologról többet elárulni, csak szerettem volna, ha megmarad leírva is a tegnapi nap "emlékének", hogy ha később majd visszaolvasom a bejegyzéseimet, akkor tudjam pontosan, hogy mikor és hogyan volt a történet... :)

Szóval most hatalmas öröm és boldogság uralkodik rajtunk (de persze csak finoman)...

Talán megoldódik egy nyomasztó probléma, és végre fellélegezhetünk... :)

Huhh, nagyon régen nem írtam már... Ennek több oka is van... Nekem hatalmas örömöt okoz a blogolás, szeretek írni, és tényleg azt gondolom, hogy egy pár hónap/év múlva szuper lesz visszaolvasni várandósságom történetének darabjait... Persze a blogom nem kifejezetten erről szól, hanem az életünkről, amiről sajnos nem merek nyíltan írni, hiszen a sok barát mellett biztosan tudom, hogy olvasnak olyanok is, akiket mégcsak nem is ismerek, de mégis belekeveredtek az életembe egy barátnőm által... Szerintem nem titok, hogy itt Krisztáról van szó... Aki közel áll hozzám, úgyis tudja, hogy ki a szereplője ennek a történetnek, aki pedig mégcsak egy hangyaf.sznyit sem ismer, annak a véleménye teljes mértékben hidegen hagy...
Kriszta barátnőm rengeteget szenvedett eddigi rövidke élete folyamán, azt hiszem, hogy ami az életben rossz lehet, Ő mindenből kapott...
Mivel Ő az egyik legjobb barátnőm, könnyen megtalált engem is az az illető, aki Neki évek óta nem hagy nyugtot... Számomra borzasztóan fárasztó az, ami zajlik, és szeretném már, ha vége lenne... Szeretném, ha végre a maga dolgával törődne mindenki, és nem holmi gyerekesen óvodás hülyeségekkel foglalkozna...
Kriszta már megoldotta a dolgot, a blogja jelszavas lett, és én is ezt fontolgatom, mint azt már a legelején is szerettem volna, de mégsem tettem meg...
Akkor még úgy gondoltam, hogy nem biztos, hogy jó ötlet a jelszavazás, mert szerettem volna egy olyan blogot írni, amiből sok kismama, Anyuka, babát tervező pár erőt meríthet...

Egyelőre nem tudom mi lesz a blogommal, mert igazán nem szeretném, ha csak egy vékonyka réteg tudna olvasgatni, de ha mégis úgy döntök, hogy csak ez a megoldás marad; a lényeg, hogy aki számít, mindenképpen kap majd egy meghívót, hogy továbbra is olvashasson... :)

Amióta nem írtam rengeteg dolog történt, aminek nagyon bánom, hogy nem hagytam nyomát itt a blogon...
Valahogy nincs kedvem mostanában a blogoláshoz, a gépezéshez, mert sajnos ez a hőség nagyon kikészít... Persze ez még csak pár napja tart, de előtte is volt egy komolyabban forró időszak, amikor örültem, ha az itthoni dolgoknak a végére érek...
Nem is igaz, hogy nincs kedvem a blogoláshoz, mert ahhoz mindig lenne, csak sokszor inkább mást csinálok, ha be is kapcsolom a gépet...

Sok mindent kinéztünk már a babának a neten, tudjuk, hogy milyen kiskádat szeretnénk, milyen autósülést, milyen babakocsit, milyen kiságyat... :) Persze még semmit sem veszünk, de olyan jó nézelődni! Nem mintha babonás lennék, nem is azért döntöttünk úgy, hogy nem vásárolunk egyelőre, de "jobb a békesség"-alapon inkább várunk még ezzel legalább a 7. hónapig... :)
A nevekkel is elég jól állunk már, van több favoritunk is, amibe egyenesen szerelmesek vagyunk, de nyilván ez alatt a sok-sok hét alatt ez még rengetegszer változhat... :)
Krittyikém azt mondta nekem jótanácsként egy pár hete, hogy: "ha elfogadtok egy tippet, akkor ne az utolsó pillanatban válasszatok nevet, mint egy ismerősöm"... :D
Na most az ismerős az elég közeli, méghozzá Ők maguk! :)

Mondjuk én azt gondolom, hogy az utolsó pillanatban választott név is lehet igazán "feelinges", sokan nem is választanak addig nevet, amíg meg nem pillantják a picijüket, mert azt mondják, Ők csak akkor tudják majd eldönteni, ha már látják a kis pofiját, mert így már könnyebb választani, milyen név is illik Hozzá... :)
Bár szerintem azért mindenképpen kell legyen a tarsolyban egy jópár név, ami közül választhat az ember...

Hmmmm... Nem is tudom... Ha rajtam múlik, akkor már eldőlt a baba neve (de csak ha lány)... Azért ne kövezzetek meg, persze ebbe még Apának is lesz beleszólása! :) De az én favoritom az Ő favoritja is, úgyhogy ha így vesszük, akkor van már neve a babókánknak! :)

Annyi minden van még, amit a baba érkezése előtt meg kellene még vennünk a házba... Aki szinte napi kapcsolatban van velem, az jól tudja, hogy nincs még konyhabútorunk, Kari rakott össze nekem egy minikonyhát, ahol főzni tudok, mert a főzőlapot és a beépíthető sütőt már nagyon régen megvettük...
Ami ebben kényelmetlen, az az, hogy a fürdőszobában kell mosogatnom... :(
Direkt nem akartunk összerakni mosogatót is a konyhába addig, amíg nem tudjuk megvenni a konyhabútort, mert tudjátok, ami egyszer félbe van hagyva, az lehet, hogy évekig úgy is marad... Szóval lassan már érik a konyhabútorvásárlás, csak sajnos ez nem olyan dolog, amit pikk-pakk beszerez az ember, ez kicsit pénzigényesebb annál, mintsem ilyen egyszerű legyen...
Persze lehet, hogy egyszerűbb lenne megvenni egy 70ezer Ft-os "csodakonyhabútort", ami fél év múlva szétesik, és a kezedben maradnak a fiók-előlapok, de valahogy ezt pénzkidobásnak tartjuk mindketten...

A nagymamám konyháját újítottuk fel Karival 2 évvel ezelőtt, és mivel Neki picike konyhája van, így megvett egy "sablon-konyhabútort"... Van benne tárolóhely bőven, és még szép is, Neki tökéletesen megfelel arra, amire kell... Sajnos egy pár hónap múlva a fiókelőlapokat már Karinak kellett megreparálnia, és beragasztania, hogy ne essenek szét, valamint egyszer egy felsőszekrényt sikerült félkézzel megtartanom, amikor az leesett a falról, pedig csak szalvétát szerettem volna kivenni belőle... A vakszerencsén múlt, hogy nem éppen a fejemen landolt... Azóta megoldottuk a rejtélyt, miszerint nem szabad egy szekrényt sem "pillesúlyú" holmival feltölteni, mint pl. konyharuha, szalvéta, mert könnyen meglehet, hogy ezek a szuper szekrények nem akarnak a falon maradni önmaguk súlyától... :D No comment...
Azóta persze mindent helyreállítottunk, és megpakoltuk a szekrényt egy nagy gyümölcsöstállal, így már nem kell aggódnom, hogy a nagymamim fejére esik egy könnyű felsőszekrény...

Na szóval, ilyen konyhabútort nem szeretnénk, és mivel nekünk spejz-ünk sincs, így speciális szekrények is szükségesek ahhoz, hogy kényelmes konyhánk legyen... Igaz, van egy icipici tároló a lépcső alatt, amit igazából egyszerre hatszáz dologra tudnánk hasznosítani, így egyáltalán nem biztos, hogy a spejz-terv nyeri el a pályázatot... :)

Tehát nálunk a konyhabútor sem lesz olcsó mulatság, de nagyon remélem, hogy mostmár minél hamarabb meg tudjuk venni, és végre én is kényelmesen süthetek-főzhetek (ezt most nem igazán mondhatom el sajnos)...
Karival ráadásul beleszerettünk a gránit mosogatóba, amihez jobb helyeken már eleve tartozik csaptelep is, úgyhogy úgy tűnik, mostmár abból sem igazán engedünk, pedig azon lehetne spórolni...
Úgyis minden eldől majd időben, nem igaz? :)

Egyébként szuperül vagyunk, babókánk mocorog a pocakomban, és akárki akármit mond, biztos vagyok benne, hogy Őt érzem... Egyelőre még nem sokszor van szerencsém ehhez, csak este fordul elő egyszer-kétszer, hogy jelez nekem: "Anya itt vagyok!"

Sokáig azt gondoltam - többektől is érdeklődtem - hogy valami egészen mást érzek, ami a várandóssággal jár, de mivel először élem át ezt a csodát, nem tudok különbséget tenni két különböző dolog között...

De már egyáltalán nem érzem így, pontosan érzem, hogy a babóka mocorog, bár tényleg maximum 8-10-szer éreztem eddig, de akkor nagyon is határozottan... Talán pont úgy helyezkedett a drága, hogy már ilyen "korai" időszakban is érezhető volt...
Nem tudom rá a magyarázatot, de biztos vagyok benne, hogy Őt éreztem, és bizton állíthatom: FANTASZTIKUS érzés...! :)

Na, most megyek, és bevágok egy jó adag gyümilevest, amit már hajnalok hajnalán elkészítettem, hogy ebédidőben jéghidegen ehessem... Mmmmmm... :)