Örömteli napok :)

Nem ártana firkantanom valamit, mert vannak, akik hiányolják az írományaimat... :) Jól esik, köszönöm Nektek! :) Elsősorban Lilikének, aki sosem felejti el megkérdezni, hogy jól vagyok-e, és mi újság velem! Innen is sok puszit küldök pici Liliomnak!

Semmi extra nem történt mostanság, ha csak az nem, hogy szinte itthon sem voltunk az utóbbi napokban... Picit sok programunk volt, de egyáltalán nem bántuk, nagyon jól éreztük magunkat!

A sok program között szerepelt egy szülinapi bogri-party, császkálás, IKEA-túra, és még sorolhatnám... Az IKEA-t átalakítják teljesen, általában augusztusban van katalógus-csere is, és ilyenkor lehet a legjobb dolgokat kifogni a földszinti leárazott termékek közül... Most viszont nemcsak új katalógus lesz, hanem egy teljesen új IKEA is, mert szét van bombázva az egész...

A leárazott részlegnél a múltkoriban fillérekért vettünk két árnyékolót (az egyik a fürdőszoba nagy ablakára kerül majd, a másik a konyha-ablakba, mert oda nem szeretnék függönyt tenni, max. egy oldalt megkötős sötétítő-szerűséget... Most pedig hihetetlenül hangzik, de ismét fillérekért jutottunk hozzá két olyan fiókhoz, aminek az új ára darabonként 8.500,- Ft... Annyi "bibi" van csak velük, hogy az előlap szét van karistolva, úgy néztem, egy unatkozó kisgyerkőc lehetett az IKEA-ceruzával, de semmi probléma, mert azt úgyis lecseréltük volna... Ezek ilyen bemutató-darabok lehettek, mint általában az ilyen leárazott cuccok...

A poén az volt az egészben, hogy mielőtt elindultunk, mondtam Karinak, hogy szeretném mostmár megtervezni, és megcsinálni a fürdőszoba-pult beépítését, szeretnék oda KÉT FIÓKOT, és persze szennyes-tartós szekrényt, és ami még befér... Erre az IKEA-ban meg is találtuk a hozzá való két fiókot (ez lett volna a legdrágább az egészben)... Én rögtön kiszúrtam, hogy ott van az a bizonyos fiók, ami ránk vár (3 db volt), de egy nénike nézegette, én meg nem akartam kivenni a kezéből, mert azért mégsem így működik ez, hogy megöljük egymást érte... :) Aztán addig-addig válogatta, míg egyet vitt csak el, azt, amelyiken nem volt semmiféle előlap, csak maga a fiók... Biztosan még olcsóbb volt, mint amit mi vettünk, na de nekünk ez így tökéletes, úgyis elég nekünk a kettő, az pedig még így is megvan... :)
Hazajöttünk, és az volt az első, hogy megnéztük, jó-e a helyére, és hihetetlen, de pont méret, mintha ide szabták volna... Úgyhogy már csak sínt kell venni hozzá, össze kell rakni, és máris kész a tökéletes boldogság...
Ha készen van, mindenképpen dobok képet, hogy lássátok a nagy átalakulást... :)

Az a jó ezekben a fiókokban, hogy végülis úgy rakod össze őket, ahogy akarod, ha úgy tetszik, egy nagy előlapra csavarozod mindkettőt olyan távolságra egymástól, ahogy akarod, és így egyben húzod ki a kettőt, de természetesen lehet külön-külön előlapokat is felszerelni rá, és akkor külön működnek...
A fürdőszobában pedig nekem pont jó lesz, hogy nagyobb távolságra teszem egymástól a fiókokat, és így egész nagy flakonok is beférnek majd, nem kell mindent fektetve tárolnom...
Hogy el tudjátok képzelni, ezek azok a fiókok, amik az IKEA élelmiszertároló-szekrényében vannak, ami majd a konyhában nagy segítség lesz nekem a rakodóhely szempontjából...
Azért is "mertük" megvenni mindkét fiókot, mert úgy voltunk vele, hogy ha a fürdőszobába nem is lesznek jók méretben, akkor a konyhában mindenképpen hasznosítani tudjuk...
Egyébként az egyik 1.000,- Ft volt, a másik pedig 1.200,- Ft... Jól jártunk azt hiszem... :)

A szülinapi bogri-party 6-án volt, egy nappal előbbre hoztuk, mert Apu másnap dolgozott.
Július 7-én volt 49. éves... :)
Én már reggeltől ott voltam Náluk, Biankáztam (ha Náluk vagyok, akkor senki más sem érdekli Őt, csak én *pirul*), segítettem a főzőcskében, aztán délután 3 óra körül nekiálltunk összerakni a finomságot... :) Délután 4-re megérkeztek Kariék is, jó volt, hogy ilyen "korán" érkeztek, Nekik is kell egy kis pihenés ugyebár... :)
Közben Apu egy jóbarátja is megérkezett, aki sajnos most a Kedvese nélkül jött el, amit nagyon sajnáltam... :(
Viszont meginvitált minket augusztusban egy Olaszországi nyaralásra, ami nagyon jól hangzik, mert olcsó is, és gyönyörű helyre mennek, de még nagyon képlékeny a dolog, mert mi mennénk is, és nem is... Na nem mintha nem csábítana a dolog, csak ugye ahhoz is fel kell nőni, hogy az ember eljusson odáig, hogy mérlegel, és azt mondja, vannak ennél fontosabb dolgok is...
Én azt gondolom, hogy mi pontosan ilyen emberek vagyunk... Én nem vásárolok halomra, nem égeti a zsebem a pénz, nem veszem meg az összes női magazint (mert minek?), azt hiszem teljesen felesleges 600,- Ft-okért (jobb esetben) megvenni darabját, amikor 70 oldalból 40 egészoldalas reklám, és méregdrága ruha-bemutató...
Nem veszek méregdrága kozmetikumokat, nem járom naponta a drogériákat, és a plázákat, mert azt gondolom, vannak fontosabb dolgok ennél, és bizony mérlegelni kell...
Na persze nem okoskodni akarok, csak valahogy nem tudom megérteni, hogy valakinek hogyan lehet ez ennyire fontos?

Hihetetlenül gyorsan elkopik a pénz, ha az ember folyton ilyen dolgokra költ, én büszke vagyok magamra, hogy engem nem szippantott be ez a világ...

Számunkra most a legfontosabb a konyhabútor (ez sem lesz sajnos piskóta), és azután a baba-dolgok beszerzése... Ezt egyébként is a végére hagynánk, az utolsó két hónapban szeretnénk megvenni mindent a kis drágánknak... :)
Sokan sok mindent felajánlottak nekünk, hála istennek lesz miből válogatnunk, de azért vannak dolgok, amiket szeretnénk újonnan megvenni, hogy két babócát mindenképpen kiszolgáljon majd... :) Na de ez még nagyon távlati terv... :) Bár nem szeretnénk túl nagy korkülönbséget a két manóka között, úgyhogy még bármi lehet... ;)

A héten sikerült félretennünk a pénzt a dryvit-ra is, ez is hatalmas lépés lesz afelé, hogy végre kész-nek nyilváníthassuk a házikót...
Pár héttel ezelőtt szólt drága Gáborunk, hogy akció van az egyik festék-nagykerben, és nagyon olcsón hozzá tudnánk most jutni a dryvit-rendszerhez (ragasztóval, hálóval, hungarocellel), erre már csak a szín kell, ami szintén egy nagyobb kiadás, de az viszont még egy évet várhat, ha készen lesz a szigetelés...
Hihetetlenül jól jártunk így, azt hiszem holnap, vagy pénteken megyünk is kifizetni, és azután házhozszállítják... :)

Hétvégére tervezzük a járda-gyártást a ház köré (ezt muszáj a szigetelés előtt), ha minden igaz az már szombaton készen is lesz, és vasárnap már a szigetelést kezdik a fiúk...
Szuper lesz, majd erről is teszek képeket... :)

Egy picit rosszul érzem magam amiatt, hogy túlságosan sokat nem segíthetek most Nekik, még betont sem keverhetek, mint a régi szép időkben, amikor Koszti barátunk is csak elismerően nézett a tetőről, hogy ez igen, le a kalappal, hogy keményen lapátolom a betonkeverőbe a sódert, a cementet, és a vizet, és egész nap meg sem állok...
Bevallom őszintén, én imádtam ezt... Jó érzés volt, hogy igenis tudok segíteni még ebben is, mert másra nem számíthattunk... Akire számíthattunk, az talicskázott, vödrözött, simított, így csak én maradtam a betonkeverésre...
Szuper volt, jó erre visszaemlékezni...
Igazándiból mindenre szívesen emlékszem, ami ezzel a házzal kapcsolatos, minden momentum egy külön kis emlék, és könnybe lábad a szemem, bármelyik mozzanatára is gondolok az építkezésnek... :)

Ezt csak az értheti, akinek volt már része benne...

Tegnap hívott a védőnő, hogy jövő héten esedékes az AFP-vizsgálat, úgyhogy menjek csütörtökön, és ír beutalót...
Kari most nem tud eljönni, mert nem tud a munkából elszabadulni, de én mondtam Neki, hogy nem olyan nagy baj, most úgyis "csak" a védőnőhöz megyek, az ultrahangokat úgysem hagyná ki soha! :)
Azt mondta, hazajön Pécelről (megint ott dolgoznak), hogy el tudjon jönni velem, de azért ez elég erős pocsékolás lenne benzin-ügyileg, úgyhogy mondtam, hogy inkább majd legközelebb, elmegyek most egyedül... Igaz, hogy nem rövid séta lesz, de nem baj, nem árt egy kis edzés, nem igaz? :)
De Ő mégis szomorú emiatt, mert el akar kísérni, ma a telefonban is mondta, hogy megoldjuk valahogy, hogy Ő is ott lehessen...
Imádom! Azt hiszem Ő az a nagybetűs TÁRS, akiért csak hálás lehetek... :)

4D-re pedig már hamarosan benevezünk, egyszerűen képtelenek vagyunk tovább kibírni... :)