Újra a régi vagyok... :)

Szuper érzés, hogy újra a régi lehetek... :)
A várandósságom elején eléggé "lelassultam", minden egy picit több időbe telt, mint általában, és ez rendesen ki is szívta minden energiám... Egy picit meg is ijedtem, hogy mi lesz, ha ez végig így marad, de szerencsésnek érzem magam, mert úgy érzem, vége... :) Persze lehet, hogy a 33-35. hét után ismét visszatér ez az állapot, na de az még egy picit odébb lesz... :) És akkor már úgyis más dolgokkal leszek elfoglalva, hiszen epekedve fogom várni a babókánkat... :) Na és ugye fő az optimizmus, ezt nem győzöm hangsúlyozni! :)



Úgy érzem, megtáltosodtam, és ez szuper érzés, mert ez vagyok én... Aki ismer, tudja, hogy én gyűlölöm a tétlenséget... Ha két órán keresztül nincs mit csinálnom, akkor már minden bajom van... Szörnyű volt, amikor folyamatosan azt éreztem, hogy álmos vagyok, és napközben ledőltem a kanapéra egy picit pihenni... Ez annyira nem én vagyok!
És most persze sokkal jobban is érzem magam, hogy egy időre megszűnt ez a dolog... :) Nem táplálok ám hiú reményeket, hiszen benne van a pakliban, hogy a várandósság vége felé ismét visszatér ez a dolog, és akkor már a pocak sem lesz piskóta, de maradok optimista, és azt mondom, hogy igenis bírni fogom a kiképzést, egészen végig, és nagyon jól fogom viselni minden percét a babavárásnak, ahogyan eddig is! :)

Annyi de annyi irigy emberrel találkozom, és igazából nem tudom mire vélni a "rosszindulatukat"... Azért tettem idézőjelbe a rosszindulat szócskát, mert lehetséges, hogy nem is szándékosan mondanak ilyen dolgokat, de úgy érzem, meggondolatlanok, és nem tudom, miért fáj az másnak, ha én jól viselem a várandósságom, és nincsenek rosszulléteim...
Van, aki el sem hiszi, hogy nincsenek rosszulléteim...
Én nem betegségként fogom fel a várandósságom, mint olyan sokan... Ez egy állapot, ami igenis nagyon áldásos, és számomra nincs benne semmi, ami "terhes" lenne... Gondolom észrevettétek, hogy nem is szeretem ezt a szót, és soha nem is használom... Persze lehet azt mondani, hogy sablon-duma, de én igenis úgy érzem, hogy a várandósságom nem terhesség, mert egyelőre semmilyen teher nincs rajtam...
(a rosszindulatú és irigy emberek ilyenkor szoktak valami hasonlót mondani):

"majd megtudod Te is, hogy mennyire áldásos ez az állapot, amikor akkora lesz a pocakod, hogy a cipődet sem tudod bekötni!", vagy:
"majd rájössz Te is, nem tudsz Te még semmit, mert nincs gyerkőcöd"..., vagy:
"aludd ki magad, amíg lehet, mert utána 2-3 évig biztosan nem fogod tudni ezt megtenni!", vagy:
"én sosem gondoltam volna, hogy ilyen nagyon nehéz lesz egy babával, Te is csak akkor fogod megtudni, ha már otthon lesz Veletek!"

Na, az ilyen mondatokat szeretem nagyon... :) Egyébként még a végtelenségig tudnám folytatni a sort, de nem teszem... Szerintem bárki beleolvas ebbe a naplóba, és éppen babát vár, netalántán az első babáját, mint én is, ennél a résznél biztosan bólogatni fog, ugyanis szerintem mindenkinek van egy (vagy ami még rosszabb: több) ilyen "kedves" ismerőse, aki igyekszik letörni a szarvát, és elvenni a kedvét mindentől...

Elmondom ám a titkom, nem tartom magamban! OPTIMIZMUS! Ebben minden benne van... Nem szeretem feleslegesen bevonzani a negatív dolgokat az életembe, ezért nem is állok pesszimistán a dolgokhoz, próbálok mindig minden tekintetben optimista maradni...
A gondolatnak teremtő ereje van, ezt soha ne felejtsük el! :)

Egyébként nekem sok-sok meggyőződésem van, amivel kapcsolatban senki de senki nem tud megingatni, mondhat, amit csak akar... Ezt sokan képtelenek elfogadni, és újabbnál újabb eszközökkel próbálkoznak, hogy nekem nehogy már ilyen rohadt jó legyen, és igenis változtassam meg a véleményem...

Ezekről majd később... :)

Visszatérve a megtáltosodásra, azt hiszem tegnap volt a "fordulópont"... Szombaton a Praktikerben voltunk, kellett még egy-két apróságot vennünk, hogy az összes ablakpárkány a helyére kerüljön, és le legyen élfóliázva... Ebből egyenesen következett az ablakpuceva, valamint a függönymosás, majd kanapé-elrángatás a helyéről - ha lúd, legyen kövér alapon... :) Amikor Kari bejött a kertből, csak nézett, hogy mit csináltam? :D Én meg nevetgéltem magamban, hogy felfordítottam az egész házat, de megérte! Számomra az egyik legistenibb illat az a frissen mosott függöny illata, méghozzá az aktuálisan kedvenc öblítőmmel, és semmiképpen sem spórolósan! :) Nagyon szeretem, ahogyan még nedvesen illatoznak az ablakokon...

Este még gyorsan összedobtam egy sütit (mivel napközben csak a főzésre tudtam egy kis időt szakítani a nagytakarítás közepette - ezt is villámtempóban csináltam)... Ebédre egyébként rántott cukkinit csináltam vegyes párolt zöldséggel, valamint sültkrumplival és tartármártással... A leves most elmaradt, így tudtam hamarabb összerakni az ebédet...

Este még csak fáradtnak sem éreztem magam, és szerencsére ma is bírom a kiképzést... Pedig folyamatosan találok ám ki magamnak rengeteg tennivalót... Szerintem Kari picit mérges lesz, ha ma hazajön, ugyanis tegnap este MEGTILTOTTA, hogy lenyírjam a füvet, mert nagyon meleget mondtak mára, de én fogtam a fűnyírót, és megcsináltam, Karinak csak a hátsó kert egy részét hagytam. Azt is csak azért, mert közben egy barátosnőm lepett meg, így arra az időre félredobtam a kertészkedést... Tényleg remélem, hogy ezentúl ez így lesz, és ugyanúgy bírni fogom a tempót, mint előtte...

Imádok babásnak lenni!